Rideg Valóság

Lélekben itt

Igen eltüntem, jó időre, sorry azoktól akik unalmukban engem olvastak:) Gyökeres változások törpéntek az életemben, pl van állásom. Szuper kis hely, kedvesek, aranyosak, normálisak, bár a rengeteg munka miatt sok az idegeskedés de néha már poénba mennek át a dolgok. Kicsi hely, kevesen vagyunk, munka közben rádiózunk, persze mindig ugyanaz megy és már kurva unalmas de sebaj, lényeg hogy van. Meg túlóra is van bőven, de legalább marhára nem unatkozom, mert aztán rohanok órákra, meg edzésre, meg ide-oda meg még találkozni is kéne néhány emberrel néhanapján and so on. Egyszóval baromira alig van időm elmenni például fodrászhoz. Pedig úgy szeretnék, de hétvégén nincsenek nyitva, hétköznap meg nincs 1 órán se hogy beüljek oda.
Kedves szeretőm ( (edző) akit jópár hónap után csak így tudok nevezni, mivel  nincs köztünk semmi azon kívül hogy hetente  egyszer találkozunk és együtt alszunk) egész normális mostanában. Azt mondta más voltam mikor megismert és örül hogy jó irányba haladok. Ez pozitiv. Sokat nem írok róla mert a végén még elkiabálok valamit és pár hét múlva sírhatok majd itt megint:)

Médiazabálás 

Úgy érzem egy könyvet tudnék irni a sok moslék reklámról ami megy a tvben. Annyira viccesek hogy néha már szánalmasak is. Dehát valamit megkell etetni a nagyközönséggel, hogy megvegyék a szar semmit nem érő calcont és társait, meg a sok fogyikúrás marhaságot amiben ugyan cukor nincs de édesítő igen. Mintha az nem lenne káros.

Egal. Szóval vagyok élek virulok, időm mint a felszáradóban lévő tócsa és próbálok eljutni a fodrászhoz. Ezen kívül agyalok, filózom, de szerencsére egyre kevesebbet, és élvezem az életem. Végre.

Szánalmas életem újjabb kis epizódja:

Ááááá mit is várok én???!?!?!?! Miért hiszem azt, hogy majd szeretni fog. Hogy is hihettem?!?!
Tegnap végre beszélgettünk arról, hogy ki mit érez. Számomra nyilvánvalóvá vált hogy én bizony többet érzek mint ő. Még ha ez nem is szerelem. Azt mondta ha nem érezne semmit nem tudna velem lenni. De azt mondta hogy neki kell a szikra hogy szerelmes legyen és ez nem volt meg. Tehát nem is lesz szerelmes. Csak jó igy neki ahogy most van. Nagyon jó velem, teljesen ki tud kapcsolni, ilyenkor csak rám figyel, szeretné megadni nekem azt amire vágyom, de csak ennyit tud adni. Ennél többet nem.
Vááááá hogy én hogy utálom ezt az érzést. Amikor van valaki akiről úgy érzem hogy végre normális, okos, tud gondolkozni, intelligens és akkor tessék, kiderül hogy ilyen hülyén gondolkozik. Mert ő neki a saját tükörképe kell, aki olyan mint ő és erős karakter. Én ennél gyengébb vagyok. El kell fogadnom, vagyis el kellene. Kiváncsi leszek hogy én ezt meddig tudom igy csinálni. Nem is merek erre gondolni, nehogy még többet érezzek iránta.
Igen ez egy kaland, egy ki tudja meddig tartó kaland. Addig tart amig vagy ő vagy én nem találunk valakit akibe beleszeretünk. Na hát én kötve hiszem hogy emiatt vetnék véget ennek. A hátam közepére sem kívánok most mást. Szóval legalább őszinte volt. Kár hogy pont egy olyan ember amilyenre mindig is vágytam. Erős, okos stb stb... és tud gondolkozni, ami fontos mert voltak barátaim akik csak úgy úsztak az árral és szartak bele az életbe.
És akiről most beszéltem eddig, ő bizony az edző. Vagyis az a srác aki egyszer az edzést tartotta. El fog költözni külföldre pár hónap múlva. Kiváncsi vagyok utána fogjuk e tartani a kapcsolatot. Nem szabad sokat beszélnem róla, igy is kattogok nagyon, meg alig tudok aludni, meg elaludni.
És tudom hogy megint hülyeséget csináltam, oltári nagy baromságot hogy ebbe belemásztam de basszus valahogy nem tudtam parancsolni az érzéseimnek. Akartam őt.

És hogy szánalmas életem történetét folytassam.....beléptem a munkanélküliek táborába. Vagyis még nem sikerült kilépnem hogy a franc enné meg. És tiszta ideg vagyok, és mindig ez van. Mert egy akkora seggfej vagyok hogy nem becsültem meg a paraszt perverz főnökömet. És tessék, rosszabbul jártam mintha hagytam volna hogy fogdosson a kis köcsög.
Na, akkor ezt most megmondtam vagy mi:) és igenis dühös vagyok, mert nem hiszem hogy ez járna nekem. Úgy érzem hogy nekem is kijár már egy normális munkahely, ahol megbecsülnek.

Szappanoperát irhatnék az életemből.

Re

megtudtam hogy az antidepresszánsok merevedési zavarokat okoznak. nem érint, de most tudtam meg. ne szedje senki!!

nincs állásom.  felmondtam, és még épp időben. tiszta hülye volt a főnököm. de azóta meg nem találok másikat. el sem hiszem, hogy semmi nem felel meg. de belevágtam még 2 program megtanulásába, hátha utána majd jobb esélyeim lesznek. és fejlesztem nyelvtudásomat is.

pénteken voltam bulizni de mivel mindenki tök részeg lett így elég rosszul sült el az egész. több mint egy óra volt mire éjszaka hazaértem, ez borzasztó. régen 10 percenként járt az éjszakai, most meg vagy 45 percet vártam rá. 

Valamit elirtam az előző postban. Valahogy úgy értettem, hogy mások jobban észreveszik hogy nem jó egy kapcsolat. Kivülről ez jobban látszik. Bár én is tudom, hogy nem jó, de a fene se tudja hogy miért nem lépek?!?!

Elutazom! Majd csak másfél vagy két hét múlva leszek! És előre látom, hogy befogok tojni a repüléstől. Pedig már igazán nem kéne. 

Aztán újult erővel visszatérek!

bud gáj mindenkinek!!!  

RUDI 

Asszem a Danette duett ugyanaz mint a Rosszcsont rudi! Legalábbis az íze. Mellesleg gyűlölöm a reklámját. Ki az a nem normális aki kitalálta?

Változás

Néha van úgy, hogy az ember jobban szereti az egyszerűbb dolgokat választani. Köszi a sablonért Balázsnak és a Sablongyárnak!

Diszkrimi

Valamelyik nap felhivott egy csaj egy közvéleménykutató cégtől, hogy olyat keres a családban akinek nincs diplomája. Na mondom magamba, ráakadtál anyukám. Azt mondta valami nem tudom milyen nevü Villamos energia szolgáltató cégről tenne fel kérdéseket. Mondom neki, hogy nem ismerem igy nem tudom, hogy mit tudnék mondani róla, erre közölte, hogy nem baj, pont azt tesztelik hogy ki mit/mennyit tud. Na mi ez ha nem diszkrimináció. Mert nehogymár azt mondja nekem valaki hogy egy orvosi vagy informatikai vagy tanári diplomával rendelkező valaki ezt tudni fogja. Amikor sztem a büdös életbe még senki nem hallott erről a társaságról. Szóval a hülye kérdésekre egy diplomás sem tudta volna a választ, és azért mert diplomája van nem biztos hogy logikusabban gondolkozna, ugyanis van egynéhány olyan ismerősöm aki hiába jár egyetemre ha tök hülye és az életről semmit sem tud, csak ahhoz ért amit épp tanul.
A másik meg, hogy kérdeztem hány kérdés van, azt mondta kevés, erre beszélgettünk vagy 20 percet, már azt hittem eldobom a telefont. Másodszor szívom meg, többet nem válaszolok egy darab kérdésre se, és nem veszem fel a telefont se a gyurcsánynak se a többinek.

Na akkor ezt most megmondtam!

Na ma nagylelkü volt a fönököm. Céges autóval jöttem. Azt mondta értem mindent! Csak nekem ne kelljen érte semmit!
Ha meglesz a többi kocsi, azt mondta azokat is lehet majd használni, s mivel egyedül nekem nincs céges, így én fogom. Király. Csak intéződjenek már a dolgok.

Elcsaltak a barátaim pénteken egy helyre. Olyan zenés, iszogatós hely. Vagyis ahol lehet táncolni. Hát nem mondom, hogy tetszett, de volt egy srác akivel sikerült elütni az időt, úgy hogy mire észbe kaptunk már hajnali 3 volt. De nem baj, mert ma is megyünk inni, meg csütörtökön is megyek, meg pénteken is. Persze csak mértékkel.

Amúgy minden oké.

Azta!

Milyen kemény lesz amikor majd a gyerekeim olvassák a történelem könyveket, és Magyarországhoz érnek, én meg majd mesélem hogy milyen volt a forradalom. Össze is gyűjtöm a képeket róla, hogy legyen mit mutogatni. Bár ezzel dicsekedni nem kell, de tudják meg az igazság. Vagyis igazságtalanság itt!
Én is nagy érdeklődéssel hallgattam amikor a Nagyi az árvízről meg a háborúról mesélt!

Keserű igazság

Rá kellett jönnöm a minap, hogy egyetlen olyan barátnőm sincsen, akivel elmehetnék ruhát vagy cipőt venni. Nem mintha nem tudnék egyedül, de most azért jól jött volna a segítség, de persze nekem semmi sem jön össze. Bár ha együtt mennénk, akkor is tuti az lenne, hogy ő kapna magának, az én méretemben pedig sehol sem lenne.
Miért nem tud valaki kitartó lenni mellettem, és akkor is normálisnak lenni amikor már napok óta nem találok cipőt. Na mind1. Úgy látszik csak a tinilányoknál van olyan, hogy valamit mással intéznek el. Nekem meg mindent egyedül kell. Jó, de azért tanácsot adhatna néha valaki.

Elkezdtem okoskodni a dreamweaver-el. Végre csinálok egy olyan oldalt ami mozilla alatt is rendesen néz ki. Mert a mostani nem igazán fasza:) Egész jó ez a progi, bár van, hogy néha az agyamra megy.

Úgy néz ki március végén irány Anglia. Remélem meglesz hozzá a pénz! DE, kizárólag csak akkor megyek ha Csabi megkapja a vízumot és utazik. Ha marad, én is maradok!

Egész rendesen kezdek átmenni a változásokon. Munkahelyváltás, utazás, és még a felfogásom is változott, ja és egy csomót főzök itthon, meg takaritok meg minden. Tiszta házias lettem. Azért férjhez menni még nem szeretnék:)

Huh, beszélnem kell holnap a főnökömmel. De szar lesz.

Motiváció

Gyere be, különben ketten halunk meg. Te szomjan, én éhen.

(Felirat egy pub bejáratán)

Amikor megmozdul a város...

na akkor van, hogy félig üres a villamos.

Időzavarban

Valahogy olyan, mintha lelassult volna velem a világ. A munkatársam vigyorogva kérdezte meg tőlem, hogy mivan túlórázom? Mire én ránéztem a gépen az órára és felkiabáltam hogy jézusom már ennyi az idő? Úgy éreztem mintha még csak dél lett volna. A szendvicsemet se ettem meg.
Aztán a villamosmegállóban gondoltam leülök egy kicsit, mert mint általában mindig, most is az orrom előtt ment el. Addig addig ücsörögtem amig el nem ment mellettem két villamos anélkül, hogy felszálltam volna valamelyikre is. És észre sem vettem, mintha teljesen kikapcsoltam volna. Érdekes volt amikor már csak arra eszméltem fel hogy csukja be az ajtókat. Tök nyugodtan végignéztem, ahogy elmennek.

Ilyen vagyok ma. És emellett még kemény és határozott! De csak nem rúgnak ki azért mert kétszer is beszóltam a főnöknek. Viselkedjen normálisan velem szemben. Ennyi!